A textilkikészítés magában foglalja a textíliák használhatóságának javítására alkalmazott összes mechanikai és kémiai eljárást, kivéve a közvetlenül a színezéshez kapcsolódó eljárásokat. A kikészítés célja, hogy a szövetet vonzóbbá, funkcionálisabbá és a végső felhasználásra alkalmasabbá tegye. A folyamatok az előkészítő kezelésektől, mint például a festés előtti fehérítés, a megjelenést javító (mint például a mázolás), a textúrát módosító (mint például a méretezés) vagy a teljesítményt fokozó (mint például az előzsugorítás) kezelésekig terjedhetnek. A frissen gyártott szövet, amelyet gyakran "szürkeárunak" vagy "greige"-nek neveznek, általában piszkos, durva és nem vonzó, és jelentős kikészítést igényel, hogy kívánatos termékké váljon.

A textilkikészítés alapvető módszerei

A textilkikészítés történelmileg egyszerű, kézzel végzett, kézművesek által tökéletesített eljárásokból állt, különösen Angliában és Skóciában. A modern textilkikészítés a kiterjedt kutatásnak és a technológiai innovációnak köszönhetően jelentősen fejlődött. Fedezzünk fel néhány kulcsfontosságú módszert.

Előkészítő kezelések

Bármely nagyobb kikészítési folyamat előtt bizonyos előkészítő kezelések elengedhetetlenek a szennyeződések és gyártási maradékok eltávolításához, hogy a szövet alkalmas legyen a további feljavításra. Ezek az előkészítő kezelések a következők:

• Burling és Mending:A kezdeti ellenőrzés után a hibákat, mint például a görcsök, laza szálak, lyukak és szakadások, kézzel javítják ki. Ez a folyamat biztosítja, hogy a szövet hibátlan legyen, mielőtt a további befejező fázisokba kerülne.
• Súrolás:Ez a lépés megtisztítja a szürkeárut, eltávolítja a szennyeződéseket, olajokat és a szálgyártásból származó egyéb maradványokat. Biztosítja, hogy a szövet tiszta és készen álljon a további folyamatokra.
• Fehérítés:A fehérítés eltávolítja a természetes színeket (például a lenvászon barnás árnyalatát), hogy egységes fehér alapot kapjon, vagy előkészítse a szövetet a festéshez. A szálak összetételétől függően a fehérítés oxidációval (oxigénnel) vagy redukcióval (hidrogénezéssel) történik. A pamutot például általában lúgos hidrogén-peroxiddal fehérítik, míg a gyapjúhoz savas vagy enyhén lúgos oxidálószerekre van szükség.

Mechanikai és kémiai befejező eljárások

Az előkészítő kezelések befejezése után a szöveteket különböző mechanikai és kémiai eljárásoknak vetik alá, hogy javítsák megjelenésüket, textúrájukat és funkcionalitásukat.

Megjelenés javítása

• Mercerizáció:Ez a pamut és egyes pamutkeverékek esetében alkalmazott eljárás növeli a fényt, az erősséget és a festékaffinitást azáltal, hogy a szövetet lúgos szódaoldatba merítik, majd savval semlegesítik. A mercerizálás hatására a szál tartósan megduzzad, és ezáltal vonzóbbá és élénkebbé válik.
• Szunyókálás és nyírás:A bársonyos felületet az olyan szöveteken, mint a gyapjú, a pamut és a fonott műselyem, bársonyossá teszi, melegséget és puha textúrát kölcsönözve. A nyírás ezt a megemelt felületet egyenletes magasságúra nyírja, finomítja a textúrát, és különleges mintákat vagy mintákat hoz létre.
• Kefélés:Ez az eljárás sörtés hengereket használ a laza szálak eltávolítására és a felület simaságának fokozására. Emellett a szőrt is megnöveli, ami lágyabb tapintást biztosít, különösen a kötött és szőtt szöveteknél.
• Felperzselés:A gázosításnak is nevezett eljárás során a laza szálakat elégetik, hogy sima, egyenletes felületet hozzanak létre. Ez a fonalak és szövetek esetében alapvető fontosságú lépés, amely csökkenti a foszlányosságot és javítja a végső megjelenést.
• Kalanderezés:A végső folyamat során a szövetet fűtött hengerek között vezetik át, hogy sima, fényes felületet hozzanak létre. Az olyan változatok, mint a moiré, a domborítás és a mázolás olyan dekoratív hatásokat adnak hozzá, mint a hullámos minták, a domború minták vagy a fényes felületek.

A tapintási tulajdonságok javítása

• Méretezés:Ebben az eljárásban olyan vegyületeket, mint a keményítő, zselatin vagy agyag, visznek fel a szövetekre, amelyek a szálak körül filmréteget képeznek, hogy súlyt, ropogósságot és fényt adjanak a szövetnek. A legtöbb méretnövelő szer azonban ideiglenes, és mosás után lekophat.
• Lágyítás:A szövetek puhábbá tételéhez különböző anyagokat, például dextrint vagy glicerint alkalmaznak. A lágyító kezelések a szövet nedvszívó képességét is növelhetik.

A teljesítmény fokozása

• Zsugorodásszabályozás:A szövet zsugorodását a nyomó zsugorodás, a gyantakezelés és a hőre keményedő módszerek szabályozzák. A nyomó zsugorítás során a szövetet nyomás alatt megnedvesítik és ellazítják, ezáltal simábbá és tartósabbá teszik. A gyanták és a hőkezelés segít stabilizálni a szintetikus szálakat, például a poliésztert és a nejlont, hogy minimalizálják a zsugorodást.
• Tartós sajtó:Ez a technika formamegmaradást, gyűrődés- és gyűrődésállóságot biztosít, lehetővé téve, hogy a szövetek mosás és szárítás után is megőrizzék megjelenésüket. A tartós préselési módszerek lehetnek beszerzett (ruhakészítés előtt) vagy utólagos (ruhakészítés után).
• Vízszigetelés és vízlepergetés:Ezek a kezelések lezárják a szövet pórusait, hogy a szövetet vízhatlanná vagy vízbehatolással szemben ellenállóvá tegyék. A vízszigetelést esőkabátoknál használják, míg a vízlepergető képesség lehetővé teszi, hogy a szövet lélegző maradjon, miközben a vizet elvezeti.
• Lángállóság:A szöveteket lángálló vagy tűzálló felületkezeléssel lehet kezelni, amely lehetővé teszi, hogy ellenálljanak a hőnek vagy lángoknak való kitettségnek. Ezek a kikészítések a szövet típusától és a kívánt tűzvédelmi szinttől függően változnak.

Következtetés

A textilkikészítés a nyers szöveteket megjelenésük, textúrájuk és teljesítményük javításával fogyasztóbarát termékekké alakítja át. A technológia és a kémiai formulák fejlődésével ezek a folyamatok folyamatosan fejlődnek, kielégítve a textilipar és a végfelhasználók sokféle igényét. A textíliák simábbá, lágyabbá és színesebbé tételétől kezdve a tartósságuk és funkcionális tulajdonságaik javításáig a kikészítés továbbra is a textilgyártás kulcsfontosságú lépése.