A lánckötés egy olyan jellegzetes szövetgyártási technika, ahol minden egyes tű saját fonalat kap. A vetülékkötéssel ellentétben, ahol a fonalak vízszintesen futnak, a lánckötésnél a fonalak függőlegesen párhuzamosan futnak. Ezt a módszert széles körben használják erős, nyújtható szövetek előállítására, amelyek alkalmasak különböző alkalmazásokhoz, beleértve a sportruházatot, a fehérneműt, a kárpitokat és a műszaki textíliákat.
A láncfonalas kötésnek két fő típusa van: raschel és trikó. Mindkettőre egyedi építési módszerek, berendezések és az ebből eredő szöveti tulajdonságok jellemzőek.
A raschel kötés reteszelőtűket használ, és durvább, nyitottabb textúrájú szöveteket eredményez. Az ilyen típusú kötésnél jellemzően durvább fonalakat és gyakran vágott fonalakat használnak. A raschel kötőgép olyan tűkkel működik, amelyek egy acél alaplapon, az úgynevezett trükklemezen belül mozognak. A hurkokat a tű szárán alakítják ki, és a szövet lefelé irányuló húzása megakadályozza, hogy felfelé mozogjanak, amit a tűk közötti süllyesztők segítenek. A fonalbetáplálási folyamatot vezető rudak könnyítik meg.
A raschel kötési ciklusban:
A rachelszövetek gyakran nyitottabb szerkezetűek és durvább textúrájúak, mint más láncfonalak. Az egyszerű horgolásszerű mintáktól a bonyolult csipkeszerű mintákig terjedhetnek, funkcionális és esztétikai alkalmazásokhoz.
A trikó kötéssel elsősorban finom, könnyű szöveteket állítanak elő, amelyek súlya általában négy unciánál kevesebb négyzetméterenként. Ez a fajta láncfonalas kötés két szálcsoportot használ, amelyek finom függőleges bordákat képeznek a szövet elülső oldalán és vízszintes bordákat a hátoldalán. Az eljárás szakállas tűket használ, és a hatékonyságra összpontosít, a gépek nagy gyártási sebesség elérésére képesek.
A trikó kötési ciklus a következőket foglalja magában:
Bár a legtöbb trikógép sima szöveteket készít két vezetőszál segítségével, egyre nagyobb az érdeklődés a mintás kötés iránt. A mintás trikószövetek kifinomult oldalirányú mozgásvezérlést igényelnek, ami változatos tervezési lehetőségeket tesz lehetővé.
A láncfonalas kötés fejlődése olyan technikákhoz vezetett, amelyek nem kötött szálakat tartalmaznak a szín, a sűrűség és a textúra növelése érdekében - ez az eljárás az úgynevezett betétes kötés. Ezek a szálak szerkezeti szerepet játszanak egyes szövetekben, mint például a számos raschelszövetben gyakori "több oszlopon átívelő cikkcakkos" technikában. Ez a módszer cikcakkos betétekkel összekötött horgolt láncokat (vagy "oszlopokat") hoz létre, amelyek stabilitást és dekoratív elemeket adnak a szövetnek.
Figyelemre méltó újítás a Co-We-Nit láncfonalas kötőgép, amely egyesíti a szövött és a kötött szövetek tulajdonságait. Ezek a gépek csak két láncfonalat alkotó láncfonalat igényelnek, és akár nyolc egymásba fonódó láncfonalat is tartalmazhatnak, így olyan szövetet állítanak elő, amely az egyik oldalon a szőtt textíliák megjelenését utánozza.
A láncfonalas kötés kiterjed a csipke- és hálógyártásra is. A kézzel készített csipkék népszerűsége ösztönözte a csipkekészítő gépek fejlesztését, ami a Heathcot vagy bobbinet gép feltalálásához vezetett, amely a bonyolult csipkemintákat, például a brüsszeli csipkét reprodukálja.
A különböző típusú, gyakran geometrikus formájú hálókkal ellátott gépi fűzőket ma már szintetikus szálból készült fonalakkal gyártják, amelyek tartósságát és sokoldalúságát fokozzák. Például:
A szintetikus szálak - különösen a fényálló poliészter - fejlődése újjáélesztette az olyan termékeket, mint a Nottinghamben készült gépi függönyök. Ezenkívül a szintetikus szálak szilárdsága és megfizethetősége bővítette a puszta csipkék és hálók elérhetőségét.
A láncfonalas termékek köre a hagyományos textíliákon túlmutatva a sportruházathoz, az autóipari belső terekhez és az orvosi textíliákhoz használt technikai szövetekre is kiterjedt. A láncfonalas kötés sokoldalúsága miatt kulcsfontosságú módszer az innovatív, funkcionális textíliák kifejlesztéséhez a különböző iparágakban.
A láncfonalas kötés nem csak arról szól, hogy tartós, rugalmas szöveteket hozzon létre - a hagyományt az innovációval ötvözi. A gépek fejlődésével és az új szálak bevezetésével a láncfonalas kötés továbbra is fontos szerepet játszik a textiliparban, kielégítve az esztétikai és műszaki igényeket. Mechanikájának, típusainak és alkalmazásainak megértése lehetővé teszi számunkra, hogy értékeljük a modern textilgyártásra gyakorolt hatását.
